Máris szomszéd vagy épp a teljes Szomszédok szereplő gárda? Magyarország szereti a lakóközösségeket górcső alá venni. Mi sem teszünk másképp, egy minisorozat erejéig körbejárunk néhány tipikus lakó-fajt, akik nélkül az élet lehet, jobb lenne. Bár akkor min élcelődnénk? Első rész: A macskás néni!
Jó, persze legyünk gender semlegesek, hiszen bácsi is tarthat macskát. Ahogy családok is, gyerekesek is. De valahogy az idősebb hölgyek kapcsán rémlik fel a folyosón, udvaron sétáló, néha a dolgát ide-oda elvégző, vagy épp a cserepes növényeket megrágó állat. Hogy ez a sztereotípia igazságtalan-e, ki-ki döntse el maga. Mindenesetre e sorok írója egy olyan házban él, ahol több macskás is van, ebből csak egy az egyedülálló néni, a másik két állatbarát egy fiatalabb és egy középkorú pár. Persze a halálozási ráta alapján majd itt is a nénik maradnak egyedül a kedvenccel…
Szóval van ez az egyébként ártalmatlannak tűnő típus, aki a légynek sem ártana, csak épp van egy szenvedélye: a macskája. Egy állat, ami alapvetően nem okoz akkora gondot, már ha bent tartják a lakásban, házban. Kislisszolva, vagy ami sajnos esetünkben a gond, rendszeresen kiengedve azonban már konfliktus forrássá válhat a négylábú. Macska-személyiség függő, hogy mennyire bátor és szemfüles az egyed, bemer-e jönni a lakásomba, elmer-e venni valamit az asztalról, esetleg befekszik az ágyba, ahol kényelmesen elfogyaszt egy levadászott galambot (megtörtént eset, Hitchcock Pszichója a látványhoz képest semmi nem volt!).
Ha a néni (bácsi) nem képes, esetleg nem akar vigyázni a házi kedvencére, hirtelen mi magunk is az életük részesévé válunk. B-terv, hogy riogatjuk a macskát, de egy kicsit is humánusabb ember azért nem megy olyan messzire, hogy az állat tényleg megtanulja “ a saját bőrén”, hogy tiltott zónához ér az ajtónknál, ablakunknál.
Miközben te lehetsz rá allergiás, vagy csak élből ki nem állhatod őket. Lehetsz igazi rajongó, vagy csak alkalmi simogató. A más macskájának kérdése téged is érinthet. Bár a felelős (és szabálykövető) állattartó nem engedi ki a háziállatát a lakásból, sokan, főleg a közös, nagyobb kerttel rendelkező, gangos házakban szeretik kicsit szabadjára engedni a házi kedvenceket. Ami egyrészt érthető, másrészt furcsa. Jó, persze ha másnak a gyereke is lent őrjöng, felügyelet nélkül, miért pont az én macskám lenne a probléma? Maradjunk annyiban, hogy az említett “gyerek legeltetés” is kényes és veszélyes pont, ne legyen hivatkozási alap senki számára.
Szóval a macska. Bár alapvetően tiszta, magára sokat adó állatról van szó, a szőre – főleg a vedlési időszakban – kegyetlenül hullhat, szállhat a szélben. Ehhez nyilván ki sem kell engedni a szegény élőlényt, elég, ha Margitka néni kint porolja le az ajtaja előtt a beszőrösödött fekhelyet, lábtörlőt stb. Ez ugyebár nem a macska hibája. Ahogy tulajdonképpen semmi sem az, ami minket vagy másokat zavarhat. A probléma mindig az emberek fejében lesz, hiszen sokan nem értik meg, hogy az én boldogságom, ha túlmegy az ingatlanomon határain, problémás lehet.
Nyilván létezik olyan lakóközösség, ahol megbeszélhetőek a dolgok (nem, valójában ilyen csak a mesében van, hiszen minden házban van legalább egy tulajdonos, aki vagy külföldön van és nélküle nem lehet döntéseket hozni, vagy ami még jobb, imád keresztbe tenni másoknak, csak úgy) és konszenzusra lehet jutni a macskásokkal és az esetleges macska ellenesekkel. Utóbbi csoportnak meg kell tanulnia félretenni az ellenérzését, hiszen van, aki meg a gyerekeket nem bírja, mégsem próbálja megfúrni mások utódait a lakógyűlés előtt.
Azt minden macska tartónak meg kell értenie, hogy bár a jószágaik vadászó és felfedező ösztöne erős, az ő felelőssége, hogy az állat a lakáson, házon belül maradjon. Ennek nem csak a békés közhangulat, hanem a macska élettartamának hossza is célja. Hiszen a nem őrzött, korlátozott állat könnyedén bajba kerülhet: eltéved, elüti egy autó, megtámadja egy nagyobb állat, ne adj isten szembe találkozik egy állatkínzóval. Szóval jobb lesz a cicusnak odabent. Ehhez persze egészen sűrű rács vagy szúnyogháló is kellhet az ablakra, amit sokan nem kedvelnek. De hát valamit valamiért!
Emellett, a már említett szőr-eltávolítás kérdése is kényes. Ahogy én sem viszem ki a levágott hajam, körmöm és szórom le a gangról (ugye senki nem tesz ilyet?!!), úgy jó lenne, ha a macskások sem osztanák meg velünk a vedlési maradékokat. Porszívózom, tehát macskatartó vagyok!
Röviden tehát: az együttélésnek vannak alapvető szabályai. Az én kényelmem és örömöm nem mehet mások rovására. Ne vigyük a macska bőrét vásárra, tartsuk az ingatlanon belül és mindenki hosszabb, boldogabb, stresszmentesebb életet élhet!
