Bár előbbiekkel kapcsolatban végül megszűnt a törvényi előírás, úgy tűnik, az ingatlanhirdetők rákaptak a szakmában csak “blőrözésnek” (blur – folt, homály) titulált jelenségre. Ennyire kell félni a vásárlóktól? Jogos a szemérmesség? Vagy inkább rontjuk vele az esélyeinket? Jöjjön egy szégyellős szegedi hirdetés és döntse el ön, mi a helyes!
“Szeged, Budapesti körúton kínálom eladásra ezt a 60 m2-es, 5.emeleti, 3 külön bejáratú szobával rendelkező loggiás lakást.” kezdődik a 10,5 millió forintot érő panellakásról szóló hirdetés. Talán sokunknak ennyi információ elég is. Nem mindenki akarja tudni az eladó ingatlan pontos koordinátáit.
Azonban számos olyan érdeklődő akad, aki, amennyiben nem derül ki, pontosan hol is helyezkedik el a meghirdetett ingatlan, egyszerűen tovább ugrik. Így lehet, meghiúsul egy tökéletes találkozás…
Hirdetői és főként magánszemélyek oldaláról nézve persze érthető a titkolózás. Senki sem akar váratlan és esetenként levakarhatatlan érdeklődőkkel küzdeni, akik – akár a kilátásból kikövetkeztetve – önállóan ostromolják a tulajdonost.
Van középút? Úgy véljük, igen. Bár mindenkinek magának kell eldöntenie, hogyan érzi a legkomfortosabban magát egy lakás eladás során.
Ha a pontos címet nem is kívánjuk megadni, az utcát már mindenképp érdemes. Vagy pont fordítva: mutassuk meg a kilátást, a környéket, de ne jelezzük az utcát, csak a kerületet, városrészt.
Ha sokáig nincs érdeklődő, el kell gondolkodni, vajon helyes-e a metódusunk.
És ha biztosra szeretnénk menni, érdemes szakembert megbízni a közvetítéssel. Bár ez a megoldás pénzbe kerül, messze a legbiztonságosabb és legnyugodtabb verziója az ingatlanértékesítésnek.
Ön felfedné a kártyáit és megmutatná a kilátást? További képek a titokzatos lakásról az alábbi linkre kattintva érhetők el.
