"Vas megyében, Kemenespálfán, 1830-as években épült Révay-kastély 1,8 Ha területtel, kiszolgáló épületekkel együtt várja leendő tulajdonosát. [...] Az ingatlanegyüttes a 2. világháborúban fogolytáborként működött."A Vas megyei ingatlanok között böngészve jött szembe a
kemenespálfai kastély hirdetése. Megborzongva próbáltunk a hely történetéhez kapcsolódó adatokra lelni.
Bognár Zalán 2006-os doktori disszertációjának köszönhetően
több mindenre is fény derült:"Jánosháza mellett 1945. április elején a Kemenespálfa – Martonfapusztán, FelsőbükkiNagy Pál uradalmán hozták létre a hadifogoly-gyűjtőtábort. A láger olyan nagy kiterjedésű volt, valamint a fából készült épületek mellett több, lakásnak használt kőépület is található volt a területén, hogy voltak, akik ikertábornak nevezték, nyilván azért is, mert az uradalomnak két központi épülete lehetett fogolytábori működése alatt.[...] Rövidebb-hosszabb ságodi tartózkodás után a rabokat a Jánosháza mellettiKemenespálfa-Martonfapuszta-i ikertáborba kísérték. A Ságodon keresztül érkezők mellett a Kemenespálfa-Martonfapuszta-i ikertáborba a legtöbben az Ausztriából idekerültek voltak.Sokan közülük az európai háború befejeződése után ejtettek fogságba Stájerországban, majdGrazon, Szentgotthárdon keresztül egészen a jánosházai fogolytáborig hajtottak gyalogmenetben. [...] Sőt még a brit megszállási zónába tartozó Karintiából, pontosabban Klagenfurtból is kerültek ide foglyok.
A Jánosháza melletti táborba azonban nemcsak az Ausztria vagy a Nyugat-Dunántúlon elfogott katonák kerültek tömegesen, hanem – mint általában a többi magyarországi gyűjtőtábor esetében – a vármegye, jelen esetben Vas vármegye településeiről összeszedett polgári lakosok is. A foglyok többségét innen már vasúton szállították tovább valamelyik romániai lágerbe, többnyire Foksányba vagy Tecuciba. Kisebb részüket továbbhajtották a Celldömölk melletti intapusztai vagy a mesteri táborba.[...] Az április elején megalakult tábor létszáma rohamosan növekedett. Április 20-a körülmár mintegy 15 000 fős volt – derül ki a járási főszolgabírói hivatalban április 24-én készült jegyzőkönyvből. Május első felében már több mint 20 ezer, majd a hónap közepén mármintegy 30 ezer magyar és német hadifogoly volt a jánosházai gyűjtőtáborban. A táborlétszám május-június fordulóján kulminált, amikor is az „ikertáborban” már mintegy 40 ezer fő volt.
[...] Molnár István szerint – aki a major egykori tulajdonosa, Felsőbükki Nagy Pál sofőrjevolt és végig ott lakott a tábor szomszédságában – összesen mintegy 70 ezren fordultak megebben a táborban. Ez a szám a tábor működési idejének, létszámváltozásainak és áteresztőkapacitásának ismeretében reálisnak fogadható el.
[...] A jánosházai, pontosabban a Kemenespálfa – Martonfapusztai hadifogolytábor felszámolása is fokozatosan ment végbe. Az egykor 20-20 ezer fős ikertáborban a főként a továbbszállítások, de az elbocsátások eredményeképpen is a hadifogolytáborban, július második felében már csak körülbelül 4-5000 fő volt. Azonban nyugatról még folyamatosan érkeztek hadifoglyok, s a július végi 4000 fős szabadon bocsátás és a további elszállítások után is, augusztus 2-án még mintegy 6000 fő volt a táborban.Így a július végi és az augusztus végi szabadon bocsátási hullám után is bocsátás.Azonban szeptemberben már ezt a fogolytábort is feltehetően felszámolták.A soproni fogolytáborból is még 1945. szeptember 2-án, 3-án és 4-én is történtek szabadonbocsátások, amelyek után ez a tábor is minden bizonnyal bezárt."
Recskó Szabolcs, zentai történész-levéltáros
apai nagyapjának életéhez kapcsolódóan írt a táborról:
"Az a körülbelül 400 ember (osztrákok és délvidékiek vegyesen) aki itt töltötte fogságát, már sokkal jobb körülmények között élt, mint ezt megelőzően. Az étel is bőségessé és rendszeressé, a bánásmód is sokkal emberségessebbé vált. Munka itt is akadt, minek folytán gyakran lehettek a táboron kívül, a diófásban. Álcázott harckocsihangárokat kellett építeniük."A községről szóló leírások szerint "az államosítás után termelőszövetkezeti kezelésébe került a kúria, amelyben szolgálati lakásokat helyeztek el. A leromlott állapotú épületet napjainkban is lakóházként használják."
Nem tudjuk,
mi lesz a sorsa az 1000 nm-es, jelenleg 84,9 millió forintért kínált műemléki védelem alatt álló ingatlannak. Szomorú látni a pusztulást, miközben nehéz elképzelni, hogy az ember új életet kezdjen, a talán túl sokat látott falak között...
További képek és részletek az ingatlanról az Ingatlanbazár.hu oldalán.