Áfával vagy az nélkül?

Kedves Bernadett!

A korrekt válasz kérdésére az, hogy tudja a fene. Mielőtt azonban azt hinné, hogy elment az eszem, kissé bővebben annyit mondhatok, hogy az ingatlanok bérbeadása általában tárgyi adómentes produkció, de vannak kivételek és több esetben választható ÁFA-zás is a bérbeadó részéről. Azaz egy rövid hirdetésből, ha nem írják oda hogy bruttó vagy nettó a bérleti díj, illetve van-e ÁFA tartalma, akkor általában ÁFA-tól mentes a bérbeadás, de ez nem biztos.

Az alábbiakban egy részletes magyarázatot csatolok egy netre feltett tájékoztatóból, amely valóban részletes, példákkal megerősített magyarázatot ad ehhez a kérdéshez. Amenniyben a kérdés ilyen mélységig érdekli, javaslom, olvassa át, tanulságos. Baráti üdvözlettel:

dr. Horváth Csaba

1111 Bp., Budafoki út 41/b. E-mail: rendeles@kompkonzult.hu

Home (flash)

Induló lap

Termékek

Tanfolyamok

Továbbképzés

Könyvek

Folyóiratok

Szoftverek

Vendégkönyv Cégismertető Regisztráció Kosár

Ingatlan bérbeadással kapcsolatos Áfa kérdések

Az ingatlan bérbeadása csakúgy mint valamennyi bérbeadási tevékenység az Áfa-törvény 8. § (1) bekezdése alapján szolgáltatásnyújtásnak minősül. Az azonos minősítés ellenére azonban számos esetben nem az általános szabályok szerint alakul az adófizetési kötelezettség. Az ingatlan bérbeadása ugyanis az Áfa-törvény 2. számú melléklete alapján főszabály szerint tárgyi adómentes szolgáltatásnak minősül. Bizonyos esetekben azonban lehetőség van arra, hogy az általános szabályok szerinti adózási kötelezettséget válassza az adóalany. A következőkben tehát áttekintjük, hogy mely ingatlanok bérbeadása esetében kötelező a tárgyi adómentesség és melyek tekintetében ad lehetőséget az adózónak a jogszabály az adófizetési kötelezettség választására. Az adófizetési kötelezettség választásával kapcsolatos szabályok és feltételek is gyakori problémaként merülnek fel, így azt külön is vizsgáljuk. A szolgáltatáshoz kapcsolódó áfa levonhatóságával kapcsolatos szabályokat, valamint az Áfa-törvény 39. §-ának a tárgyi eszközök arányosításával összefüggő rendelkezéseit pedig éppen az előzőekben felvázolt választási jog miatt szükséges áttekinteni.

1) A kötelezően tárgyi adómentesen bérbe adható ingatlanok köre

Az Áfa-törvény 30. § (1) bekezdése értelmében mentesek az adó alól a 2. számú mellékletben felsorolt termékértékesítések és szolgáltatások. A melléklet 1. és 9. pontja alapján mentes az adó alól a: a földterület (ide nem értve az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény szerinti beépítésre szánt területet, építési telket) bérbe- és haszonbérbe adása (SZJ 70.20.12.6, 70.20.12.7, 70.20.12.8), valamint a lakóingatlan - rendeltetéstől független - bérbeadása, egyéb módon történő hasznosítása (kivéve: magánszállásadás SZJ 55.23.13), ideértve a lakásszövetkezet tulajdonában álló lakóingatlan közös használatának biztosítását is. Az idézett melléklet 10. pontja alapján tárgyi adómentesnek minősül a melléklet eddigi pontjaiban felsorolt (1., 9.) ingatlanokon túl valamennyi ingatlan bérbe-, haszonbérbe adása (SZJ 70.20-ból). Ez utóbbi ingatlanok esetében (10. pont alá tartozó ingatlanok) azonban az Áfa-törvény 30. § (2) bekezdése alapján az általános szabályok szerinti adófizetési kötelezettség választható.

A jogszabály előzőekben foglalt rendelkezései alapján tehát azt mondhatjuk, hogy főszabály szerint valamennyi ingatlan bérbeadása az Áfa-törvény 2. számú melléklet 1., 9. és 10. pontjában foglalt rendelkezése értelmében tárgyi adómentes. Ez alól csupán azon ingatlanok bérbeadása képez kivételt, melyek esetében a jogszabály 32. (2) bekezdése és az idézett melléklet 10. pontja alapján adófizetési kötelezettséget választott az adóalany. Következésképpen, amennyiben az adóalany élni kíván a jogszabály által felkínált választási joggal, mindenekelőtt tisztában kell lennie a bérbeadásra szánt ingatlan helyes minősítésével.

Figyelemmel kell lenni ugyanakkor arra a tényre is, hogy a jogszabály melléklete a Szolgáltatások Jegyzékének (továbbiakban: SZJ) besorolásával jelöli a tárgyi adómentes tevékenységet. Erre való tekintettel, amennyiben az adóalany bizonytalan az általa bérbe adott ingatlan statisztikai besorolásában, mindenképpen célszerű megkeresni a Központi Statisztikai Hivatalt (az SZJ összeállítóját), mely az ügylet pontos jellemzői alapján besorolja a szolgáltatást.

A következőkben összefoglalva néhány kapaszkodó található azon ingatlanok bérbeadása tekintetében, melyek az Áfa-törvény 2. számú melléklet 1. (földterület) illetve 9. (lakóingatlan) pontja alapján tárgyi adómentesnek minősülnek.

Földterület

Amint az előzőekben is felvázolásra került a törvény az SZJ által használt számozással utal azokra a tevékenységekre, amelyek a földterület bérbeadásának minősülnek.

Az SZJ 70.20.12.8 szám alatt az egyéb földterület bérbeadása csoportba a nem mezőgazdasági földterületnek minősülő konkrét földterületeket sorolja, a terület részletesen ismertetett jellemzői alapján. Általában ide tartozónak tekinti mindazon a területeknek a bérbeadását, amelyeken építőipari beavatkozással építménynek minősülő létesítményt a bérbeadó nem hozott létre, illetve építőipari tevékenységet nem végzett rajta (pl. füves udvar, üres udvar, közművesített földterület, építménynek nem minősülő közterület stb.).

Az olyan közművesített földterület, amelyre a bérlő épületet emelt, a bérbeadó szempontjából ugyanezen besorolás alá tartozik. Földterületnek minősülhet továbbá a művelésbe vont földterület, művelési ágtól függetlenül (szántó, ültetvény, kert, gyümölcsös stb.) valamint a művelésbe nem vont parlagon lévő föld is.

A 2. számú melléklet 1. pontja alapján tárgyi adómentesnek minősül továbbá az erdő, halastó és a mezőgazdasági földterület haszonbérbe-, bérbeadása is (SZJ 70.20.12.6, 70.20.12.7).

Lakóingatlan

Az Áfa-törvény 13. § (1) bekezdésének 21. pontja határozza meg a lakóingatlan fogalmát. A jogszabályhely alapján lakóingatlannak minősül a lakás céljára létesített, és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan. Nem minősül lakóingatlannak a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült, így különösen: a garázs, a műhely, az üzlet, a gazdasági épület.

A lakóingatlan fogalma 2004. január 1-jét megelőzően, az „ide nem értve a hozzá tartozó földterületet” fordulattal volt bővebb. A módosítást követően egyértelművé vált hogy a lakóingatlanhoz esetlegesen tartozó földterület bérbeadása is a jogszabály 2. számú mellékletének 9. pontja alá tartozik, így az adófizetési kötelezettség annak vonatkozásában sem választható. Adójogi értelemben tehát a lakóingatlannal beépített földterület elveszti építési telek jellegét, és így a földterület a lakóingatlan részévé válik.

Fontos még kiemelni, hogy a jogszabály alapján a lakóingatlan rendeltetéstől független bérbeadása tárgyi adómentes. Ez tehát azt jelenti, hogy ha a lakóingatlant nem lakás céljára, hanem például iroda céljára hasznosítják, az a minősítést nem befolyásolja. Lakóingatlannak minősülő ingatlan bérbeadása esetében tehát nem fordulhat elő, hogy a bérbeadó áfát számítson fel (az általános szabályok szerinti adófizetési jog választása tehát nem illeti meg).

2) Az adófizetési kötelezettség választása

Az Áfa-törvény 30. § (2) bekezdése valamint a jogszabály 2. számú mellékletének 10. pontja alapján az egyéb ingatlanok bérbeadása tekintetében főszabály szerint tárgyi adómentes ügylet valósul meg. Mindazonáltal az adóalanyt a szóban forgó ingatlanok bérbeadása tekintetében megilleti az általános szabályok szerinti adózás választásának joga. Mindez tehát azt jelenti, hogy ha az adóalany él a választás jogával, abban az esetben szolgáltatása nem minősül tárgyi adómentesnek. Következésképpen, mint bármely más adóköteles szolgáltatás esetén, az általános adókulcsot köteles alkalmazni.

Az Áfa-törvény az adóalanyra bízza, hogy az általános szabályok szerinti adófizetési kötelezettséget választja-e vagy sem, ezért az adózónak kell nyilatkoznia az adóhatóság felé ebben a kérdésben. E nyilatkozatát az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 22. § (1) bekezdésének b) pontja szerint, az adóköteles tevékenység megkezdésével egyidejűleg köteles megtenni. (Amennyiben ezt elmulasztja a főszabályra való tekintettel tárgyi adómentes szolgáltatásként köteles számlázni a szóban forgó ingatlanok bérbeadását.) A bérbeadás megkezdésének adóévében e döntésén az adóalany már nem változtathat. Az adóalanynak azonban lehetősége van arra, hogy az áfa státuszról nyilatkozatot tegyen legkésőbb a változást megelőző adóév utolsó napjáig.

Adott esetben például egy gazdálkodó szervezet elhatározza, hogy bérbeadási tevékenységet kíván végezni. Ehhez megvásárolja a kiszemelt ingatlant, majd a bérbeadási tevékenység megkezdését megelőzően bejelenti az adóhivatalnak, hogy ilyen tevékenységet kíván folytatni, és az adatbejelentő lapon bejelöli, hogy az általános szabályok szerinti adófizetési kötelezettséget választja. Az adóév folyamán azonban úgy dönt, hogy az ingatlan gazdaságosabb és hatékonyabb kiadása érdekében célszerűbb, ha tárgyi adómentesen adja bérbe. Ennek megfelelően az adóalany a következő évtől tárgyi adómentesen adja ki ingatlanát, ezért az ingatlan bérbeadás megkezdésének évében jelzi, hogy tárgyi adómentességet választ e tevékenységére, mivel az adott évre ezt már a fentebb ismertetett szabályok szerint nem teheti meg.

Figyelemmel kell lenni ugyanakkor arra, hogy amennyiben az adóalany nem csak egy ingatlant ad bérbe, nem választhat egyes ingatlanjai esetében adófizetési kötelezettséget, mások esetében pedig tárgyi adómentességet. A választás tehát az adóalany teljes bérbeadási tevékenységére terjed ki. Az adóalany saját döntése alapján válik az általa kiadott egyéb ingatlanok bérbeadása tekintetében adókötelessé vagy sem.

Az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény (továbbiakban: EVA törvény) hatálya alá tartozó adóalany azonban nem élhet az Áfa-törvény 30. § (2) bekezdésében meghatározott lehetőséggel. Az idézett jogszabályhely nem sorolja fel a választásra jogosultak között az EVA adóalanyt. Ennek megfelelően az EVA adóalany az egyéb ingatlan bérbe, haszonbérbe adása esetén a tevékenységről kiállított számlában az EVA törvény 13. § (4) bekezdése szerinti, „Mentes az adó alól” kifejezést köteles feltüntetni.

3) Levonási jog gyakorlásának feltételei ingatlan bérbeadás esetén

Amint azt az előzőekből is láthattuk, ingatlan bérbeadás esetén főszabály szerint tárgyi adómentes szolgáltatás valósul meg. Ennek megfelelően a szolgáltatáshoz közvetlenül kapcsolódó áfa levonhatósága vonatkozásában az Áfa-törvény 33. § (1) bekezdés a) pontjára kell figyelemmel lenni. Az idézett jogszabályhely értelmében nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást közvetlenül a tárgyi adómentes szolgáltatáshoz használja fel, hasznosítja. Ez tehát azt jelenti, hogy nem keletkezik adólevonási joga a tevékenységgel összefüggő beszerzéseivel kapcsolatosan annak az adóalanynak, aki tárgyi adómentesen adja bérbe ingatlanát.

Tekintettel azonban arra, hogy az Áfa-törvény 2. számú melléklet 10. pontjában meghatározott ingatlanok vonatkozásában adófizetési kötelezettség választható, ezért az előzőekben felvázoltaktól eltérően, amennyiben az adóalany adófizetési kötelezettséget választott, az ehhez a tevékenységéhez kapcsolódó beszerzéseket terhelő adót levonhatja. Adott esetben tehát a jelzett jogszabályhelyben meghatározott ingatlan felújításához kapcsolódó áfa levonhatósága attól függ, hogy az adóalany adófizetési kötelezettséget választott-e a bérbeadási tevékenysége tekintetében vagy nem.

Térjünk vissza megkezdett példánkhoz: Az adóalany gazdálkodó a kiszemelt ingatlant áfával terhelten szerezte be, minthogy az Áfa-törvény vonatkozó rendelkezése szerint az adott ingatlan nem tartozik a tárgyi adómentes körbe. A gazdálkodó szervezet az ingatlant tárgyi eszköz nyilvántartásába felvette, és az azt terhelő adót levonásba helyezte. Tekintettel arra, hogy az első évben adóköteles bérbeadási tevékenységéhez hasznosítja az ingatlant, ezért arra az adó évre semmi sem kérdőjelezi meg levonási jogát. Más a helyzet azonban akkor, amikor az adóalany a következő évtől tárgyi adómentességet választ. Ez esetben ugyanis - tárgyi eszközről lévén szó - az adó levonásához kapcsolódó joga is változik. Tárgyi eszköz beszerzésekor a levonási jog gyakorlása során figyelemmel kell lenni a 39. § -ban a tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó szabályokra. Azaz az adott esetben a gazdálkodó szervezetnek a második évben már fizetendő adója keletkezik az ingatlan után, mivel az arra eső előzetesen felszámított adót teljes egészében levonta, de később adólevonási joggal nem járó szolgáltatásához használja, hasznosítja.

Nézzük meg közelebbről mit is jelent a tárgyi eszközre jutó előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó szabályozás. Az Áfa-törvény 39. § értelmében: A tárgyi eszköz tekintetében az adóalany a rendeltetésszerű használatbavétel évét követő 4 évben, illetve - ha a tárgyi eszköz ingatlan - 9 évben köteles a levonható és a le nem vonható előzetesen felszámított adó összegét utólag módosítani, amennyiben a rendeltetésszerű használatbavétel évére vonatkozó végleges felhasználási arányhoz képest a tárgyi eszköz adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz történő felhasználásának aránya a tárgyévben 10 százalékpontot meghaladóan változik.

Az adóalanynak az adólevonási jog keletkezése évére vonatkozó végleges felhasználási aránynak megfelelő megosztást, valamint az előzőekben meghatározott felhasználási arány utólagos módosulását az adott év utolsó adóbevallási időszakában kell elvégeznie a 3. számú melléklet II. részében rögzített szabályok alkalmazásával.

A jogszabály szövege elsősorban abban az esetben állapít meg arányosítási kötelezettséget, ha az adóalany által az adóköteles és tárgyi adómentes tevékenységéhez beszerzett termék tárgyi eszköznek minősül az Áfa-törvény alkalmazásában (azaz olyan anyagi eszköz, amely tartósan, legalább egy éven túl szolgálja az adóalany tevékenységét). Abban az esetben is felmerül ez a kötelezettség, ha az adóköteles tevékenységhez beszerzett tárgyi eszközt tárgyi adómentes tevékenységhez is használja (és fordítva). Tekintettel arra, hogy a tárgyi eszköz egy éven túl szolgálja a vállalkozás céljait, ezért az évek során változhat a felhasználási arány. Ennek megfelelően nem elegendő pusztán a beszerzéskori felhasználási arány figyelembevételével megállapítani a levonható adó összegét, hanem ingó dolog esetében 5 éves, ingatlan esetében pedig 10 éves ú. n. „figyelési idő”-vel kell számolnia, melynek során köteles korrigálni a levonható adó összegét a felhasználás arányában.

Ilyen esetekben tehát vagy az előző évi levonási hányad alapján, vagy a tárgy évi levonási hányad alapján kell kiszámítani a levonható adó összegét. Amennyiben az adózó év közben az előző évi adatokkal kalkulál, úgy a tárgy év végén a végleges adatok ismeretében köteles korrigálni a levonható adó összegét. Ennek elvégzéséhez az ideiglenes levonási hányadot és a végleges levonási hányadot kell felhasználni. A kettő különbözete segítségével határozható meg az adóév végén az utolsó elszámolási időszakban pótlólag befizetendő, vagy levonandó adó. Nyilván ez csak abban az esetben fordulhat elő, ha megváltozik a felhasználás aránya. A végleges megosztás abban az esetben is kötelező, ha a módosulás nem haladja meg a 10 %-ot.

Amennyiben az évek során - ingó esetében 4 évig, ingatlan esetében 9 évig - jelentősen (10 %-ot haladóan) módosul a tárgyévhez viszonyított arány, további korrekciót szükséges pótlólag elvégezni. Tekintettel arra, hogy a használatbavétel évében megállapított levonási jogot a jogszabály alapján az adóalany helyesen állapítja meg, és szintén a jogszabály által előírt korrekciót hajtja végre, ezért önellenőrzés nélkül lehet módosítani a levonási arányt.

Tegyük fel, hogy az adóalany bruttó 12 millió forint értékben szerzett be egy ingatlant 2002-ben. Ennek a beszerzésnek az áfa tartalma 2 millió forint.

1.

Az adóalany bevétel hiányában kalkuláció alapján állapítja meg a levonható adó összegét. Az ingatlant adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységhez is felhasználja. 2002-ben kalkuláció alapján az adólevonásra jogosító tevékenységéből 700 ezer forint (áfa nélküli), az adólevonásra nem jogosító tevékenységéből 500 ezer forint jövedelme származik. Az Áfa-törvény 3. számú mellékletének I. részében található képlet alapján a beszerzés után levonható áfa a következőképpen alakul.

Az arányszám:

700.000 /(700.000 + 500.000) = 0.58

A beszerzés után levonható áfa: 2.000.000 X 0.58 = 1.160.000

Az adóalany természetesen nem köteles a fenti előzetes kalkulációt elvégezni. Az adóalany dönthet úgy is, hogy a végleges adatok ismeretében kívánja megállapítani a levonható adót, melyet a tárgyév utolsó adó-elszámolási hidőszakában tehet meg.

2.

Ha 2002-ben az előzetes kalkulációtól eltérően az adóalanynak az adólevonásra jogosító tevékenységéből 1 millió forint, az adólevonásra nem jogosító tevékenységéből pedig 400 ezer forint jövedelme származik, akkor az Áfa-törvény

3. számú mellékletének II. része szerint módosul az arányszám.

A végleges felhasználási arányszám:

1.000.000 /(1.000.000+4.000.000) = 0,71

A pótlólag bevallandó adó összege:

2.000.000 X (0,58 - 0,71)= -260.000

Tehát az adóalany az előzetesen kalkulált 1.160.000 forinthoz képest további 260.000 forintot vonhat le.

3.

Tegyük fel, hogy 2006-ban az adóalanynak az adólevonásra jogosító tevékenységéből 600.000 forint, az adólevonásra nem jogosító tevékenységéből pedig 1.200.000 forint jövedelme származik, akkor az Áfa-törvény 3. számú mellékletének II. része szerint módosul az arányszám.

A tárgyévre érvényes felhasználási arány:

600.000/(600.000 + 1.200.000) = 0,33

Az arányszám 0,71-ről 0,33-ra változott, ami 10% pontot meghaladó változás, ezért az adott évben a következő korrekció szükséges.

Az adott évben a pótlólag bevallandó adó összege:

2.000.000 * (0,71 – 0,33)/10 = 76.000

Dr. Rónai Gábor,

Dr. Vedres Attila

oldal tetejére

A weblap a WEB-S