Ha az ember ingatlanokról ír, sok mindennel tisztában van. Javarészt átlátja a piacot, ismer sok problémát, főként pedig a kínálatot. Eljön azonban a pillanat, amikor a passzív, gép mögött ülve szerzett tudásra hirtelen élesben is szükség lesz. Nekem mindössze 4 napra volt szükségem, hogy lakást vegyek. Ennek azonban sok oka volt…
A háttérről: megörökölt, kicsi, egy szobás, földszinti, udvari, sötét belvárosi lakáshoz jutottam, amiért nem lehetek elég hálás a sorsnak. Mert enélkül sosem lett volna lehetőségem saját ingatlant vásárolni. Azt azonnal tudtam, hogy szeretném a terézvárosi otthont eladni, hogy a nagy nehezen összespórolt, de maximum egy kisebb Pest megyei telekre elegendő pénzemmel együtt valami számomra élhetőbbet vásároljak. A büdzsé így is szoros volt, ráadásul, mivel több, mint 10 évet töltöttem albérletben Budán, tudtam, hogy csak az I., II. és XII. kerület bizonyos részein szeretnék lakást venni. Az álom otthon számomra legfelső emeleti, világos, csendes, lehetőleg minél kevesebb felújítási munkálattal, mert kicsit félek tőle, hogy belefutok a folyton ígérgető, majd hetekre eltűnő kivitelezők jelenségébe.
Nos, ezekkel az elvárásokkal valljuk be, nem olyan bő a választék. Az is nehezítette a dolgot, hogy épp nem tartózkodom Budapesten, tehát ha lakást kell nézni, folyton meg kell tennem egy költségesebb és hosszabb utat. Épp ezért igyekeztem a 3-4 top jelöltem megtekintését egy hétvégére besűríteni. Szerencsém volt, egy pénteki nap leforgása alatt 3 lakást is meg tudtam nézni. A negyedik időpontot végül lemondták, úgyhogy 3-ra szűkült a lista. Azt a korábbi tapasztalataim alapján tudtam, hogy az igazán jó fogás szó szerint órák alatt elkel. Tehát ha nem vagyok a helyszínen, nem látom meg rögtön a hirdetést és nem vetem rá magam a tulajdonsora, esélyem sincs. Így történt, hogy a két legnagyobb “szerelemnek” tűnő lakásról úgy maradtam le, hogy megnézni sem tudtam, válasz már nem is jött a hirdetőktől.
Azt tudtam, hogy mivel rendelkezésemre állt a vételár, vonzó vagyok a tulajdonosok szemében. Nem kell sem hitelre, sem egyéb folyósításra várni, ha valakinek sürgősebb az adás-vétel, velem azonnal nyélbe ütheti. Ezt fel is tüntettem az üzeneteimben, ahogy azt is megerősítettem, hogy magán célra keresek lakást, sem befektető, sem ingatlanos nem vagyok. Ez is sokat számított a kommunikációban. Bár tény, hogy mindenki számára az ár a legfontosabb tényező, vannak olyan tulajdonosok, akik erősen kötődnek érzelmileg az ingatlanjukhoz. Számukra nem feltétlen mindegy, kihez kerül a szeretett fészek. Így lett ez egyébként az én esetemben is.
Érdekes tapasztalat volt, hogy mennyiben térnek el a lakások a valóságban a képektől és leírásoktól. Alapvetően senki sem vezetett meg, nagyjából mindenhol azt kaptam, amit vártam. De azért elengedhetetlen volt a személyes megtekintés. A fejben felállított sorrend azonnal megváltozott, a sokáig első helyen álló kedvenc kikerült a megfontolási körből. Ennek egyébként egyetlen oka a ráépítés időszakának kivitelezői minősége volt. A fantasztikus helyen lévő, 5. emeleti apróság, amelybe ügyesen két szoba is befért tökéletes lehetett volna, ha nem a 60-as években húzzák fel, amikor szerették kifelejteni az anyagokat a falakból. A szigetelési problémákra azonnal fény derült, a kánikulai melegben szinte nem lehetett megmaradni a lakásban, ahol a forróság mellett a magas páratartalommal is meg kellett birkózni. Hogy télen milyen lehet a klíma, nagy kérdés. Egy biztos, nagyon szimpatikus bérlője volt a helynek, tehát nem kérdés, hogy élhető a lakás, de ha a saját, összvagyonát viszi az ember vásárra, jobb, ha átgondolja, milyen plusz költségekkel kell számolnia a tökéletesítéshez, vagy egy esetleges, későbbi eladáshoz.
Végül, szinte a semmiből a negyedik, utolsó pillanatban még vasárnapi megtekintéssel bepréselt lakás volt a befutó. Aminek egy érdekes oka is volt. Bár fontos volt számomra, hogy megdobbanjon a szívem a leendő ingatlan kapcsán, két lábbal a földön álló, racionális ember vagyok. Ráadásul az anyagi kereteim jó eséllyel nem fognak kiugróan nőni a jövőben, így ez a lakás a “mindenem”, befektetés és az életemet meghatározó anyagi döntés is egyben. Igaz, első körben a magántulajdonosok által kínált lakások vonzottak, a végső győztest egy ingatlanközvetítő mutatta meg. Egy olyan agilis és pozitív ember, aki nem mindenáron akart “rábeszélni” a lakásra. De aki átlátta, hogy a tanácstalanságom és kételyeim kapcsán milyen fontos pontokra kell rámutatni. Hiába a “szakmai háttér”, hiába a felkészültség (alaprajzokkal, jegyzetekkel, kérdésekkel érkeztem minden helyszínre), egy stressz helyzetben néha leblokkolunk, nem látjuk át teljesen a valóságot.
Az ingatlanos a lehető legjobb szándékkal segített át ezen a nehézségen, és az általam felvázolt elvárások és vágyak, rövid- és hosszútávú célok mentén kimerítő tájékoztatást nyújtott. A végső döntést egyértelműen ennek tudhatom be. És bár pár napig “fájt a szívem” egy másik szerelem-otthonért, hosszútávon jó eséllyel ezzel az ingatlannal jártam jól. Nem azért, mert a másik rosszabb volt, hanem mert nem tudtam obejktíven felmérni, milyen extra költségekkel és plusz munkálatokkal jár egyik, vagy másik vétel. Így, az ingatlanos tanácsainak hála pénzemnél maradtam, nem nullázódtam le, nem kellett senkitől kölcsön kérni és egy olyan lakáshoz jutottam, ahová azonnal be lehet költözni.
Szerencse és jó időzítés volt a titok, emellett az érzelmek félretétele. Nem gondolom, hogy ez életem lakása, hogy örökre itt fogok lakni. De legfelső emeleten van, Budán, pazar, csendes helyen, mégis karnyújtásnyira mindentől. Ha egyszer tovább állnék, biztos, hogy 4 napon belül találnék rá vevőt. Az nem kérdés, hogy ebben az esetben a megbízható, végtelenül kedves ingatlanos segítségét nagyon szívesen igénybe fogom venni. Jutalék ide, vagy oda, a stressz megúszása és a legideálisabb vevő megtalálásának érdemes beleférni a büdzsébe. Remélem, számos hasonló szakember végzi a munkáját ország szerte, mert ha valaki még annyit sem tud az ingatlanokról mint én, könnyen csávába kerülhet.
