Alku helyett licit: Budapesten már egymásra ígérnek a vevők a jó lakásokért

Alku helyett licit: Budapesten már egymásra ígérnek a vevők a jó lakásokért

Érezhetően új szakaszba lépett a fővárosi lakáspiac: a legkeresettebb ingatlanoknál szinte eltűnt az áralku, és egyre több esetben nem lefelé, hanem felfelé mozdul el a végső ár. Több budapesti kerületben és az agglomeráció népszerű részein már az irányár számít záróárnak, sőt nem ritka a vevők közötti rálicitálás sem. A piaci tapasztalatok szerint a jó állapotú, jó helyen lévő lakásokért ma már verseny alakul ki.

Az elmúlt időszak egyik legnagyobb változása, hogy a klasszikus alkupozíció sok szegmensben megszűnt. Az azonnal költözhető, jó elosztású, felújított lakásoknál a vevők mozgástere jelentősen beszűkült. Ezeknél az ingatlanoknál gyakran már az első napokban több érdeklődő jelenik meg, ami gyors döntési kényszert és sokszor ajánlati versenyt eredményez.

Több pesti kerületben, valamint külsőbb városrészekben is rendszeressé vált, hogy a meghirdetett áron történik az adásvétel. Ha az ingatlan különösen jó adottságú, kedvelt környéken található és nem szorul felújításra, akkor rövid idő alatt több komoly ajánlat érkezhet rá. Ilyenkor az eladó már nem enged, hanem válogat.

Az újépítésű lakások piacán is fordulat látszik. Korábban ezeknél nagyobb alkura számítottak a vevők, mert sokan túlárazottnak tartották a projekteket. A kereslet élénkülésével azonban itt is csökkent az árengedmény mértéke. A kedvező lokációjú, jó energetikájú új lakásoknál ma már jóval kisebb az alku tere, mint egy-két éve.

A családi házak szegmensében még maradt némi mozgástér, de ott sem egységes a kép. A magasabb árú, korszerűtlenebb vagy felújítandó házaknál továbbra is előfordulhat számottevő engedmény, de a jó állapotú, energiahatékony ingatlanoknál már itt is keményebb az eladói pozíció. A vevők leginkább ott tudnak érdemben alkudni, ahol az ár eleve túlzó volt.

Az alku lehetősége ma leginkább bizonyos típusokra korlátozódik. A nagy alapterületű lakásoknál, a korszerűsítésre szoruló ingatlanoknál, a rossz energetikai besorolású házaknál és a túl magas irányáron piacra dobott hirdetéseknél még jellemző lehet néhány százalékos árcsökkentés. A nehezebben eladható ingatlanoknál akár komolyabb korrekció is belefér, de ez már nem az általános, hanem a problémás kategória.

A külső kerületekben és az agglomeráció több településén is hasonló folyamat rajzolódik ki. A kisebb, jó állapotú lakásoknál gyakran pontosan az irányár lesz a végső ár. Több tranzakciónál az eladók több ajánlat közül választhatnak, és a verseny akár milliós nagyságrendben is feljebb tolhatja az összeget.

A balatoni térségben megosztottabb a kép. A jó adottságú, reálisan árazott ingatlanok itt is gyorsan és komoly alku nélkül kelnek el, ugyanakkor a túl magasra árazott nyaralóknál továbbra is jelentős engedmények jelennek meg. Ebben a szegmensben nagyobb a szórás, és erősebben számít az árazási stratégia.

A piaci visszajelzések alapján több városrészben egyszerűen utolérte a kereslet a korábban optimistának gondolt irányárakat. A minőségi kínálat szűkebb, az érdeklődők száma nő, így ami jó és korrekt áron jelenik meg, arra ma már nem nagyon lehet alkudni. A vevők számára egyre kevésbé a kemény alku, sokkal inkább a gyors és határozott döntés jelenti a valódi előnyt.