Budapest első ránézésre továbbra is az „olcsóbb” európai fővárosok közé sorolható. A nemzetközi rangsorokban a lakbérek nem kirívóak, az árszintek elmaradnak a nyugat-európai metropoliszokétól. A kép azonban csalóka. A lakhatás és a mindennapi megélhetés költségei az elmúlt években gyorsabban emelkedtek, mint a bérek, így a fővárosban élők számára egyre nehezebb fenntartható életvitelt kialakítani. A probléma nem az abszolút árakban, hanem azok jövedelmekhez viszonyított terhében rejlik.
Drága világvárosok, magas fizetésekkel
A Numbeo és a Deutsche Bank összehasonlítása több mint ötven nagyváros három hálószobás belvárosi albérleteit vizsgálta. A lista élén New York City áll, ahol a bérleti díjak a világ legmagasabbjai közé tartoznak. Európában London, Zürich és Genf szintén több ezer eurós havi lakbérekkel szerepelnek, míg Ázsiában Szingapúr, Sydney és Dubai számít kifejezetten drágának.
A lényegi különbség azonban nem pusztán az ár, hanem a bérszint. Ezekben a városokban a magas lakbéreket jóval magasabb jövedelmek ellensúlyozzák, így a lakhatás arányaiban kisebb szeletet hasít ki a háztartások költségvetéséből.
Európán belül is kettészakad a térkép
A kontinensen belül éles törésvonal húzódik Nyugat- és Közép-Európa között. Berlin belvárosában egy három hálószobás lakás bérleti díja nagyjából 2,7 ezer dollár, München esetében már 3,4 ezer dollár körüli összegről beszélhetünk. Párizs ennél is drágább, havi mintegy 3,6 ezer dolláros szinttel.
Első pillantásra ezek az árak megdöbbentőek, de a helyi jövedelmekhez viszonyítva a lakhatás terhe nem feltétlenül nagyobb, mint Budapesten. A magas költségekhez magasabb fizetések társulnak, ami tompítja az árak sokkját.
Budapest paradoxona: alacsonyabb árak, nagyobb teher
Nemzetközi összevetésben Budapest valóban a megfizethetőbb városok közé tartozik. Egy három hálószobás belvárosi lakás bérleti díja nagyjából 1,3 ezer dollár körül alakul, ami hozzávetőleg fele a prágai vagy bécsi szintnek, és jóval alacsonyabb a varsóinál is. Papíron ez kedvező pozíció.
A probléma ott kezdődik, hogy a magyar bérszínvonal nem követi ezt az „olcsóságot”. A lakhatási költségek a jövedelmekhez képest aránytalanul magasak, így az alacsonyabb nominális árak sem jelentenek valódi megkönnyebbülést.
A számok mögötti valóság
2025 első kilenc hónapjában Budapesten a bruttó átlagkereset 835 ezer forint volt. Ez első hallásra erős adat, a nettó jövedelmek és a kiadások viszonyában azonban gyorsan elolvad az előnye. Az átlagos albérleti díj a fővárosban 250 ezer forint körül mozog, ami önmagában elviheti a fizetés több mint felét. Egy szoba bérlése is 80–110 ezer forint közötti kiadást jelent, miközben egy átlagos lakáshitel törlesztőrészlete 136–137 ezer forint körül alakul.
Ehhez adódik hozzá a rezsi, amely átlagosan további 50 ezer forintot emészt fel, valamint a mindennapi költségek: közlekedés, élelmiszer, előfizetések, biztosítások és banki díjak. Saját autóval és albérlettel a havi kiadások könnyen elérhetik az 560 ezer forintot, ami már meghaladja az átlagos nettó jövedelmet.
Túlélés vagy élet?
Budapesten ma átlagbérből meg lehet élni, de ez jellemzően komoly kompromisszumokkal jár. Tartalékot képezni, hosszabb távra tervezni vagy váratlan kiadásokat könnyedén kezelni egyre nehezebb. A lakhatási forma megválasztása, a közlekedési szokások és a költségek szigorú kontrollja nélkül sokaknál már hónap közepén elfogy a mozgástér.
A főváros helyzete így egyre inkább paradoxonná válik. Budapest nem számít drága városnak európai mércével, de a magyar jövedelmekhez viszonyítva mégis az. Míg Nyugat-Európában a magas árakat magas bérek ellensúlyozzák, addig Budapesten az alacsonyabb lakbérek is aránytalan terhet rónak a háztartásokra. A kérdés már nem az, hogy drágul-e az élet a fővárosban, hanem az, hogy a jelenlegi jövedelmi viszonyok mellett meddig tartható fenn ez az egyensúly komolyabb megszorítások nélkül.
Hozzászólások