Az Örményesen kínált, 298 nm-es kastély nemcsak csudaszép, de a hely szelleme sem akármilyen! Nézzen szét, vagy akár vegye meg az eladó ingatlant! És persze tudjon meg többet az “utolsó magyar polihisztor” életéről!
Az “utolsó magyar polihisztor” szülőházáról, részletesen
“Eladó Örményesen (Szolnoktól 40 km-re) az utolsó magyar polihisztor, Dr. Bíró Zoltán szülőháza és termékeny életének egykori otthona. Bíró Zoltán földbirtokos, író és grafikus 1898. szeptember 01-én született, itt nevelkedett és itt alkotott egészen 1945-ig, amikor kénytelen volt elhagyni szeretett hazáját és a számára oly kedves és fontos lakhelyét, ahogy ő nevezte a “tornyos kis kastélyomat.” 1966-ban Ramon Torres – Martin bevezetőjével és dr. Che Ke-Ly angol, német, és magyar nyelvű kommentárjával tették közzé a világháború utáni grafikáit.
Ekkor írja egy széljegyzetben: “…mindenütt lehet élni, aludni, alkotni, de nem olyan szépen, jól és termékenyen, mint Magyar Hazámban, az örményesi kis toronyban, úgy sehol.” Az eredetileg egy szintes fő szárnyra az 1920-as években húztak egy emeletet. Az így nyerte el a mai formáját, melynek kialakításában szerepet kapott egy Salzburgi kis kastély, ami mély nyomot hagyott Bíró Zoltán lelkében. (későbbi, negyvenes évekbeli grafikáján ez az épület is látható) Az eredetileg szecessziós stílusjegyeket viselő vidéki kastély az idők során alakult át az Alföld egyik legszebb historizáló, neobarokk formaelemeket mutató kis kastélyává, ami ma is Örményes büszkesége.”
A polihisztor és a történelem
Hosszú éveken keresztül a Tiszamenti Szemle című folyóirat főmunkatársa és házigazdája volt, barátaival – Pólya Tibor, Pólya Iván, Chiovini Ferenc és Korda Béla – szép időket töltöttek itt. A tervüket, szándékukat az alábbi idézettel tudnánk a leghitelesebben felidézni:
“Mivel az Erdélyi Helikon folyóirat báró Kemény János marosvécsi várkastélyában talált otthont, a Tiszamenti Szemle pedig dr. Bíró Zoltán főszolgabíró, földbirtokos fegyverneki (ma Örményes) tornyos kastélyában kapott hajlékot. Hisszük, hogy a fegyverneki kastély is vár lesz nemsokára: az alföld irodalmi életének fellegvára.”
Mindezt valószínűleg meg is valósították volna, ha nem jön 1945…és nem jönnek a “felszabadítók”. Érdemes még megemlíteni: Bíró Zoltán 1928-ban részt vett, és főszervezője volt a New York-i Kossuth-szobor avatására szervezett zarándoklaton/-nak, melynek élményeiről Amerika – magyarok a modern csodák világában című könyvében számolt be. 1935-ben jelent meg Fények és árnyak című frontregénye. 1945-ben elhagyta az országot, hiszen földbirtokosként nem sok jóra számíthatott, s az évtized végén az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Az 1960-as években visszatért Európába. 1966-ban Madridban egy “B.Z.” című könyvecskében tették közzé a II. világháború után Európa szabad országaiban készült grafikáit angol, német, és magyar nyelvű kommentárral. 1967-ben a burgerlandi Pinkafőre költözött, és Fesőőrött hunyt el utód nélkül 1979. augusztus 23-án. (részletesebb életrajz: “Mint tűnő álom…”
A kastély jelenlegi tulajdonosa a következőket nyilatkozta: Az épület kiemelten jó statikai állapotban van. Csak be kell fejezni a munkálatokat. Nekem ahhoz volt erőm, és lehetőségem, hogy az épületet megmentsem…most azonban azt keresem, aki megvalósítja az egykori tulajdonosok álmát…[…]”
További képek és részletek az ingatlanbazar.hu oldalán!
Tipp mindenkinek!
Ingatlannal kapcsolatos befektetés, hosszú távú tervezés kapcsán érdemes szakember segítségét kérni. Akár magán használatra, akár bérbe adásra, irodának stb. vesz lakást, házat, a környék, az ingatlan állapota, a várható infrastrukturális fejlesztések sokat nyomhatnak a latba. A szerelem fontos, de ingatlan vásárlásnál értékálló befektetésként is át kell gondolni, mit, mennyiért és hol veszünk.
Az ingatlanbazar.hu blogja, valamint parnter szakértőink bármikor szívesen állnak az érdeklődők rendelkezésére. Hiszen az elégedettség mindannyiunk célja! Ne habozzon segítséget kérni! A tájékozódás mindenkor kulcs fontosságú döntéseink meghozatalában! Ingatlant ráadásul nem egy szezonra veszünk. Miért ne választanánk a tényleg “ideális társat”?
