A magyar családi viszonyok szövevényes tengerében rengeteg eltérő típusú kérdés érkezik az ingatlanjogászokhoz és szakértőkhöz. Lássunk egy olvasói levelet és egy speciális problémát. Dr. Horváth kimerítő részletességgel válaszol!
Kérdés
- “Tisztelt Horváth Úr! Segítségét szeretném kérni egy elég érdekes ügyben. Házasságom előtt szüleim vásároltak nekem egy telket melyre egy családi házat építettünk. Következő évben férjhez mentem, 25 év házasság után férjem meghalt. Férjem első házasságából van két felnőtt korú gyerek. Örökölhetnek-e a férjem gyerekei a nevemen lévő ingatlanból? Válaszát előre is megköszönöm.”
Válasz
- Kedves XY!
Az alábbiakban idézek egy internetes web-helyről, mert érthetően megírja és magyarázza a külön tulajdon, házastársi külön vagyon fogalmát. Az Ön előadása szerint a lakóingatlan már a házasságkötés előtt megvolt. Így az ingatlan az Ön külön vagyonába tartozik, amely után a volt férj előző házasságából származó gyerekei a törvényes öröklés szabályai alapján nem örökölhetnek, amennyiben Ön a külön vagyoni jelleget bizonyítani tudja.
Barátsággal:
Dr. Horváth Csaba
- A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére úgynevezett házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek (vagyontárgyak, vagyoni értékek, használati jogok, követelések stb.), továbbá a különvagyonnak együttélés alatti – a vagyonkezelés és fenntartás költségeinek a levonása után megmaradó – haszna. Negatív elhatárolás szerint házastársi közös vagyon mindaz, ami nem tartozik valamelyik fél különvagyonába
Közös vagyon:
A felek közös szerzése egyenlő arányú osztatlan közös tulajdont eredményez. Mindig vélelmezni kell, hogy a vagyonközösség alatt szerzett egy bizonyos vagyontárgy (vagyoni érték), a házastársak egyenlő arányú tulajdona. (Természetesen bizonyítani lehet, hogy a szerzésben különvagyon is közrehatott.)
Néhány példa a közös vagyonra:
A házastárs foglalkozásából, tevékenységéből eredő jövedelme attól függetlenül közös vagyon, hogy a foglalkozás, tevékenység milyen jogviszonyon alapul és mi a kifizetés jogcíme. Így például közös vagyon nemcsak a munkabér, hanem a vállalkozói, a megbízási díj, a társadalombiztosítási jogviszonyból eredő juttatásként kapott táppénz, nyugdíj, segély stb. A borravaló, hálapénz, sőt a hálapénz helyett adott ajándéktárgy is a közös vagyont gyarapítja.
A kitüntetésekért, címekért kapott anyagi juttatás, vagyontárgy is házastársi közös vagyon, habár csak az egyik házastárs tevékenységének az eredménye.
Az életközösség alatt kötött jogügylettel vagy egyéb jogi ténnyel szerzett pénz, vagyon főszabály szerint házastársi közös vagyon. . Annak, hogy csak az egyik házastárs a szerző fél, a házastársi közös vagyon szempontjából nincs jelentősége. Még az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel szemben is érvényesül a házastársi közös vagyonhoz tartozás vélelme.
A közös vagyontárgy helyébe lépett érték természetesen közös vagyon. Így az a biztosítási összeg, kártalanítás, kártérítés is, amit a közös vagyontárgy megrongálódása, megsemmisülése, eltulajdonítása miatt fizet az erre köteles.
Közös vagyont eredményez a közös hitel igénybevételével történt vagyonszerzés is. A közös hitel ráfordításával szerzett vagyon éppúgy egyenlő arányú osztatlan közös tulajdont eredményez, mint ha a kérdéses ellenértéket a házastársak készpénzből fedezték volna.
Különvagyon
A házastárs különvagyonához tartozik:
a házasságkötéskor megvolt vagyontárgy,
a házasság fennállása alatt öröklés jogcímén szerzett vagy ajándékba kapott vagyontárgy,
a személyes használatra szolgáló és szokásos mértékű, illetőleg mennyiségű vagyontárgy,
a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy.
Az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, tizenötévi házassági együttélés után közös vagyonná válik.
Néhány példa a különvagyonra:
A házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy később, az életközösség fennállása alatt, kedvezőbb életkörülményeik biztosítása érdekében adott ajándék – beleértve az un. menyasszonytáncpénzt is – általában a házastársi közös vagyonba tartozik. (A szülő vagy más rokon által adott jelentősebb értékű ajándékot viszont rendszerint az ő gyermeke vagy rokona részére szóló juttatásnak kell tekinteni.)
A házastársak egymás közötti ajándékozása bevett szokás. Az ilyen ajándék – függetlenül annak fedezete forrásától – a megajándékozott különvagyona.
A személyes használatra szolgáló tárgyak alatt elsősorban azokat a mindennapokban használt tárgyakat kell érteni, amelyek – rendeltetésüknél fogva – kizárólag egyik vagy másik fél használatára szolgálnak, és az esetek nagy részében – éppen rendeltetésükből adódóan – az illető házasfél neméhez is szorosan kapcsolódnak (ruhaneműk, férfi, női testápoló szerek, eszközök, szépítőszerek, valamelyik fél egészségi állapota miatt megkívánt orvosi segédeszközök stb.).
Nem minősülnek személyes használatra szolgáló tárgynak a kizárólag egyik vagy másik fél által használt tárgyak, ha azok rendeltetésüknél fogva nem kapcsolódnak kizárólag egyik vagy másik fél személyéhez. Vagyis a személyes használatra szolgáló tárgyak körét nem a tényleges személyes használat, hanem a tárgyak eleve valamelyik fél használatára rendeltetett volta határozza meg. Így például gyakori jelenség, hogy a családban bizonyos vagyontárgyakat csak a férj (számítógép, horgászfelszerelés, barkácsfelszerelés), másokat csak a feleség használ (alakformálásra szolgáló sportfelszerelés, kötőgép). Ezek általában a szabadidőben, az eltérő érdeklődésű körhöz fűződő tevékenység céljait szolgálják, de nem tartoznak a személyes használatra szolgáló tárgyak körébe. Nem tartoznak ide a kedvtelésből gyűjtött tárgyak sem (bélyeg-, érem-, óragyűjtemény stb.).
Az egyébként személyhez fűződő tárgyak (pl. kifejezetten férfiórák, női bundák), ha azokat a felek értékbefektetés céljából, és nem kifejezetten valamelyikőjük használatára vásárolták, nem a különvagyonhoz, hanem a közös vagyonhoz tartoznak, és ezzel már át is tértünk a szokásos mennyiség és a mérték fordulatára, ami – a személyes használatra szolgáló volton felül – feltétele a különvagyon megállapításának.
